John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már ûrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderõ vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erõforrások szûkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erõsen korlátozzák a Földrõl. Sokaknak csak az a lehetõség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetõség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderõ valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni?
Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még õ sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé?
